A főoldal egy-egy bejegyzésében is látható, hogy a meséket milyen módokon, mikre lehet használni: pl. gyógyító segédletként, vagy válságkezelés gyanánt.
A mesék nagyon fontos szereppel bírnak a gyereknevelésben: egyrészt persze a fantázia, a szókincs fejlődése, valamint a személyiségfejlődés szempontjából; másrészt pedig a szülő-gyerek kapcsolat és az aktuális (testi-lelki) problémák feloldásának elősegítése szempontjából. Az elsőhöz mindenkinek ajánlom Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvét, amely alapvető minden szülő számára, és azt is megtudjuk belőle, hogy a mai, bugyuta vidám-kis-konfliktusmentes-unalmas-cselekmény nélküli mesék miért is oly értéktelenek, legalábbis ha csak azt kap a gyerek. A másodikhoz pedig ajánlom a Gyógyító mesék című könyvet, ha valaki nem szeret vagy nem tud maga mesét kitalálni. Azután találtam egy oldalt, amit szívesen ajánlok, ott szintén segítő meséket találtok, illetve gondolatokat és gondolatébresztőket a szülői 'tevékenységről'.
Egyébként van egy mesesorozat, ami jóval a fenti kezdeményezések előtt született, és szereplőin, történetein keresztül szintén segítő mesének értelmezhető a durcás, sértődött vagy éppen bosszúálló 'kismalac' szindróma esetén: ez pedig a Pom-Pom mesék, amelyek könyv formában is megjelentek, de ezeket nyugodtan nézhetjük is a 4-5 éves korú (és nagyobb) gyermekünkkel. Remek figurák a Mindent ragasztó Rezső, a Zengő-bongó fésű, az Önműködő vasaló, a Festéktüsszentő Hapcibenő, hogy csak néhányat említsek.
