Eljátszósdi

Azt nevezzük eljátszósdinak, amikor egy történetet, mesét, szituációt dramatizálva előadunk - eljátszunk. A gyerekek egyik kedvenc elfoglaltsága ez, felnőtt korra általában a színészek privilégiuma (na jó, mi pedagógusok-kutatók szintén gyakran 'előadjuk magunkat'). Pedig milyen jó is játszani...próbáljunk néha részt venni gyermekünk eljátszásaiban, sőt kezdeményezzünk, és feledkezzünk bele. Neki(k) nagyon kellenek ezek, hogy kijátsszák magukból agressziójukat, feldolgozzák félelmeiket vagy az őket ért stressz hatásokat, megéljék, hogy jók és megmentik a világot, vagy éppen a rosszcsont énjük kicsit ne legyen elnyomva:) ...homo ludens...

------------------------   --------------------------   --------------------------

Ha a Szépművészeti Múzeumban szeretnétek a nagyobbacska gyermekeket játékosan megismertetni az ókorral, a kézműveskedéssel, a múzeum hihetetlenül szép és gazdag antik anyagával, színvonalas programokat találhattok ITT.

----------------------     --------------------------    --------------------------

Kitalálós-rajzolós-betűzős

Egy újabb nem eljátszós, de nagyon szórakoztató és 'fejlesztő' játék - bár ezt tautológiának érzem, hiszen minden játék fejleszt! Főleg, ha ő találja ki:))
Tehát: a gyermek kivág tetszőleges darabokat egy papírból, illetve, ha még kicsi hozzá, akkor mi adunk neki kis darab papírokat. Nálunk mindenesetre egy lap szétvágásából fakadt az ötlet:) Eztán a gyermek a kis papírdarabokra rajzol valamit, odaadja nekünk lefordítva, hogy ne lássuk a rajzot. A feladat természetesen az, hogy kitaláljuk, mi van a papíron. Innen pedig két út nyílik: az egyik az egyszerű kérdezgetős-kitalálós; a másik az, hogy a gyermek megmondja, milyen betűvel kezdődik a szó, aztán lehet találgatni. Az is lehet, hogy a fogalomkört adja meg, pl. gyümölcs, 'rajz' (ez nálunk azt jelenti, hogy valamely síkidom: háromszög, kör, stb.).

--------------------------      -------------------------------    -------------------------------

Kitapogatós
Nem kifejezetten 'eljátszós', de nagyon jó játék.
Kellékek: minél több kisebb-nagyobb figura (nálunk természetesen LEGO) - ember alak, állat alak, eszközök, stb., és az is jó, ha az anyaguk változatos (pl. legóból is lehet a palástot, egyebet használni, mert az textil)

A játék menete: gyermek becsukja a szemét, vagy bekötjük, majd egyszerre egy figurát a kezébe adunk, neki pedig ki kell tapogatnia és megmondani, hogy mi az, melyik figura. Nagyon jó ez az egyébként napjainkban kicsit háttérbe szorult taktilis rész fejlesztésére. Érdekes azt is megkérdezni: milyen színű a figura? Ki tudod azt tapogatni? És megbeszélni, hogy bizony színeket csak a szemünkkel érzékelünk, tapintani azt nem lehet.

--------------------------      ------------------------------     -------------------------------
Kincskeresés térképpel
Rajzolunk egy térképet sütőpapírra (ennek olyan romantikus, gyűrött kinézete van), amely a lakást vagy annak egy részét ábrázolja. Bejelöljük rajta, hogy most éppen hol vagyunk és hogy egyáltalán mit ábrázol a térkép, hogy a gyermek értse. Ezután a gyermek elfordul vagy egy másik helyiségbe megy, mi pedig elrejtünk egy előre bemutatott kincset valahol a lakásban, és piros X-szel bejelöljünk a térképen. A gyermek, térképpel a kezében keresésre indul. A gyermek számára ez egy nagyon izgalmas, a fantáziáját megmozgató, igazi kalandos játék. Közben pedig ismerkedik a térképhasználattal, tájékozódással, orientációval. Nekem ez a minap jutott szembe, tehát öt éves gyermekkel játszottam, de lehet picit korábban is próbálkozni. A nehézség, ami miatt szerintem 4 éves kor alatt nem nagyon megy, az az, hogy a térkép még túl absztrakt, azt gondolatilag összehozni a valós térrel komoly feladat.

----------------------     --------------------------    --------------------------

Utánzós

Nagyon egyszerű játék, ám annál nagyszerűbb, szórakoztatóbb és tanulságosabb a gyermeknek. Megegyezünk, hogy ki az utánzó és ki az utánzott, majd az utánzott (előjátszó) elkezd valamit csinálni, a másik pedig utánozza - persze többen is lehet játszani. Lehet csak mozgást, csak beszédet előjátszani, esetleg a kettő kombinációját, vagy egy egész kis szituációt is, mindegyik jó és mulatságos. A szórakozáson túl a gyermek sokat tanul belőle: ha ő az előjátszó, akkor tükröt tartunk neki ezzel és rácsodálkozhat a mozdulataira, beszédére, valamint nagyon élvezi, hogy most ő "dirigál" - ez azt hiszem minden gyereknek nagy élmény:) Ha pedig ő az utánzó, akkor gyarapszik a mozgáskultúrája, a szókincse, a koncentráló képessége, megtanul a másikra figyelni és játékos módon "fegyelmeződik" is, hiszen itt éppen az a játék, hogy pontosan megtesszük, amit a másik előjátszik. Igazán bárhol és bármikor belekezdhetünk, nagyon hálás játék: mi ma éppen a harmadik emeletre felgyaloglás közben játszottuk - Donát egy olyan lépéskombinációt talált ki és játszott elő nekem, ami remekül megdolgoztatta az izomzatomat:)))

----------------------     --------------------------    -------------------------- 
Szójáték
Lehet az alliterálást gyakorolni a gyermekkel, azaz a betűk/hangok világában játszani. Olyan szópárokat mondunk felváltva, amelyek vagy jelzős főnevek vagy főneves összetételek (nagyobbakkal persze lehet ragaszkodni a jelzős összetételhez, kisebbeknél ez még nem feltétel):
néhány gyermeki ötlet: dörmögő dinnye, pörgő palack, tőr telefon, anya asztal, szövő szék (!), kör kocka; az enyémek: erős ember, szép szék, kicsi kacsa, etc.
---------------------     ----------------------------   ----------------------------

Keresd a figurát!

Nem teljesen 'eljátszósdi', de nagyon jó játék: 

előkészület és kellékek: egy lego alaplapra (esetünkben a szfinxes Indiana Jones-os alap) helyezünk elszórtan lego figurákat különböző pózokban (ülve, állva, fekve) - fontos, hogy ne egy sima alaplap legyen, hanem valami kis építmény (házikó, szfinx, torony, szék, bármi) legyen rajta, ebben és e körül, alatt-fölött legyenek a figurák

játék menete: gyermek elhelyezi a figurákat, majd jól megnézi és azután hátat fordít vagy becsukja a szemét (nem kukucskál!), mi pedig egy figurát eldugunk vagy leveszünk az alaplapról; gyermek visszafordul és meg kell mondania, hogy melyik figura tűnt el vagy bújt el - mi a kis lego koporsóba (ebben ugye eredetileg a kis lego múmia van) bújtattuk az adott figurát, tehát azt kellett kitalálnia, hogy na, ki bújt el a koporsóban. Nagyon jókat nevetünk és szórakozunk közben.

variáció: nem veszünk el figurát, csak módosítjuk a pózt vagy az elhelyezkedését, a gyermeknek visszafordulva ezt a változást kell megtalálnia. Szerintem 2 éves kortól már játszható, persze egyre több figurával lehet operálni!

Nagyon jó a koncentrációs készség és a rövidtávú memória fejlesztésére (nekem is :))!

--------------------------    -----------------------------     -----------------------------

Régészes

Családunk több szálon és erősen kötődik az ókorhoz, annak tanulmányozásához - ebben dolgozunk és így körülvesz minket, így az óságok, régi tárgyak, földből előkerülő vagy előásott leletek, kincsek nagyon felizgatnak minket, és így elkerülhetetlenül Donátot is már kiskorától kezdve. Sokat régészkedik, sok mindent keres és talál a homokban, a földön, romoknál: persze ezek leginkább nem 'igazi' ókori leletek, hiszen azt leadnánk a múzeumnak, de elképzeljük és eljátsszuk, hogy azok. Lehetnek ezek kövek, cserepek, csempe-darabok, kavicsok, kis textil darabkák....erre egyébként szakmától függetlenül érdemes lenne mindenkinek kicsit érzékenyebbé tennie gyermekét, mert a hétköznapokból ez már mintha hiányozna: csak az újnak van értéke, a régi az rossz és értéktelen, a régiek és az ő dolgaik érdektelenek - hát nem, köszönjük! Mi tiszteljük a régieket és örvendezünk, ha az ő tárgyaik (vagy arra hasonlítók) kerülnek a látóterünkbe vagy a kezünkbe.

Szintén a nyári forróságban történt, hogy itthon szórakoztunk: előszedtük a cserép-leleteinket (ilyesmit egyébként bárhol találhatunk a földön: építkezésnél, Duna-parton...), előzőleg együtt vettünk egy kis ecsetet, és Donát szépen és óvatosan letisztogatta a cseréptöredékeket, és nagyon figyeltünk, nem találunk-e valamelyiken festéknyomokat (talált!), esetleg felirat maradványt. Ez is nagyon izgalmas játék, a gyermek pedig használhatja a fantáziáját, fontosnak érzi magát és a munkáját, értéket ment, és a figyelme, koncentrációja is fejlődik - közben pedig 'csak' játszik:)

----------------------------   --------------------------------   ----------------------------------

Szembekötős

Nagyon régi és megunhatatlan játék, ráadásul un. fejlesztő játék. Bekötjük a gyermek szemét egy sállal, megforgatjuk és elbújunk, miközben csörgünk vagy tapsolunk, hogy a hangokat követve megtaláljon minket. Ha ügyesen megtalált, akkor mi leszünk szembekötöttek - bár az én fiam újra és újra azt kéri, hogy az ő szemét kössük be:) A játék azon túl, hogy szórakoztató, nevettető és bármilyen időben eljátszható otthon, kiválóan fejleszti a gyermek egyensúlyérzékét, és a túlhangsúlyos látás kizárásával a többi érzékszervet állítja munkába: megtanul a fülére figyelni, tapogatózni, stb. És szerintem még egy nagy előnye van: egyfajta tolerancia és empátia növesztő elfoglaltság is, hiszen ezután sokkal könnyebben érti meg és éli bele magát a nem-látó emberek helyzetébe (személyes tapasztalat).

-----------------------------   -------------------------------   ------------------------------

Kalózos-távcsöves

Kellékek: távcső (vagy ennek hiányában egy papír guriga, esetleg amiről elfogyott már a fólia); esetleg a kapitányra sapka; kard vagy annak látszó tárgy; néhány ellenséges kalóz: nagyobb plüss állat vagy műanyag játékfigura (nálunk egy hatalmas dino), amelyeket le lehet győzni; két hajó: nálunk az ágy volt az egyik, a földön lévő matrac a másik; aranymedál: egy medálos nyaklánc, amit már nem hordunk

Játék menete: Időről-időre előkerül a dobozából a távcső, amivel az utcát, az embereket, a távoli madarakat lehet megvizsgálni. Nagyon jó tapasztalat egy gyermeknek, megtanulja, hogy ettől 'a messzi közel van és ami kicsi, az nagy lesz' :) Ezt a tanulást köthetjük össze eljátszással: a hajózásnál is nagy szerepe van a távcsőnek. Ezért hajós legénységet játszhatunk el, az egyik 'legény' feladata a végtelen tenger kémlelése, időnként előszedi a távcsövet és megnézi, jön-e kalózhajó. Ha jön, átugrik arra a hajóra és legyőzi őket. Aztán megint a saját hajónkon van, felmászik az árbocra - esetünkben a plafonról lógó box-zsák, amelyre már egészen a tetejéig felmászik, ahonnan remekül lát mindent:) - és kémlel. A játék végeztével én mint kapitány kitüntettem őt mint leghősiesebb vitézemet, aki a kalózok elleni küzdelemben jeleskedett: ünnepélyesen a nyakába akasztottam a sárga medálos nyakláncot mint aranyérmet:))) 

Azután igen jól ebédelt, mert hangsúlyoztam, hogy az ilyen hősies harc után milyen sokat szoktak enni a vitézek, hogy erejüket visszanyerjék a nagy fáradozás után; tehát kifejezetten ajánlom olyan gyerekek esetén, akik keveset esznek vagy sajnálják az időt az evésre:) Mint otthoni játék (persze a szabadban is remekül játszható), kifejezetten jó esős időben (mint most...).

----------------------------------   --------------------------------
Varázsital készítés

A nagy nyári forróságban, amikor sokat vagyunk a viszonylag hűvösebb lakásban, nem mindig könnyű egy 5 évesnek szórakoztatni magát, vagy nekünk őt:) Ha már nincs kedve legózni, könyvet nézegetni, figurákkal játszani, stb., mi pedig kénytelenek vagyunk elvégezni bizonyos teendőket vagy munkát, akkor jöhetnek a kreatív szülői ötletek, hogy a gyermek mégis értelmesen játsszon és energiáit építő módon használja. Mert én legalábbis nem engedem, hogy 2-3 Smurfs (Törpikék) epizódnál vagy Magyar népmesénél többet nézzen egyszerre. Vannak persze még az ÉRTELMES számítógépes játékok is - ezekről majd máskor. No de, most éppen más jutott eszünkbe...

Varázsfőzet (bár nem főzzük): az újrahasznosítás egy formája, mert belevalónak egy olyan teakeveréket adtam, amit nem tudunk meginni a keserűsége miatt, és némi régebbi szárított petrezselymet - tehát semmi veszélyes vagy mérgező adalékot; egy kiürült illóolajos csöpögtetős üvegbe vizet töltöttem, ebből töltögetett/csöpögtetett mindig a főzethez, egy pohárba pedig vizet engedtünk. Kiskanállal lehet kevergetni, nagy odafigyelést, komoly varázsfőzet készítői szakértelmet igényel:))) és közben eljátszhatja a varázslót:)

----------------------   ----------------------------   --------------------------

Thészeusz és a Minótaurosz: történetjátszás mesélés után

Elolvastuk ismét a görög regék közül az egyik kedvencünket, az Ariadné fonalát, azaz a labirintusban lakó és pusztító Minótaurosz és a görög hős, Thészeusz történetét. Ezután eljátszottuk, ami nagyon nagy lelkesedéssel töltötte el Donátot, aki persze a hős Thészeusz szerepét játszotta.

Előkészületek: szereztem a sufniból egy elég hosszú zsinórt, amit felgöngyöltem; átrendeztük a lakás egy részét útvesztővé: ládákat, székeket raktunk az útba, hogy kerülgetni kelljen, mint egy labirintusban; 

Játék menete: Donát fogta a (műanyag) kardját, a zsinór végét a labirintus bejáratához kötöttem, mint Ariadné, a labirintus közepébe helyeztünk egy nagy játék dinoszauruszt, amely a Minótauroszt 'játszotta' - majd a vitéz elindult, ment a labirintusban, vitte a zsinórt, hogy visszataláljon, majd legyőzte a szörnyet, és jött vissza hozzám:)) Háromszor játszottuk el egymás után, közben ügyesen ment-mászott, igazgatta és figyelt a zsinórra, visszafelé kereste az útvonalat, művelődtünk, játszottunk, szóval jó volt!

Kapcsolódó megjegyzés: nagyon jó, nyelvezetében is pazar a következő feldolgozása a történetnek: Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz - amelyet kiváló előadásban is meg lehet nézni: a Stúdió K előadásában:)

--------------------  --------------------  -------------------  --------------------

A varázsló térképe: térképrajzolás és történetjátszás meséléssel

A befőttesüvegből (lásd itt) készített mécsestartónál a vágáson és előkészületeken túl, Donát nem annyira vett részt az alkotásban, mivel a sütőpapír elbűvölte: miközben a lámpások készültek, a sütőpapír Donátot térképrajzolásra inspirálta – az első darabka, amit adtam neki térkép gyanánt túl kicsinek bizonyult, ezért már méltatlankodott és lefelé görbült a szája…adtam neki egy szép nagy darabot, hogy egy nagy térképet is készíthessen, de a kicsiről – hogy ne legyen szegény olyan negatív a számára – egy izgalmas mesébe (A varázsló térképe) kezdtem…ezt a mesét egymás után négyszer kellett elmondanom, ő pedig az első után drámajátékkal kísérte, eljátszotta az éppen hallottakat: ő volt a varázsló, térképet a ládikába hajtogatta, majd haramiát játszott, feltúrt-kutatott-talált, stb. Nagyon élvezte:))